Milyen tartozékokat használnak az epoxi üvegszálas szövetlapokhoz?

A tekercselés megbízhatósága és élettartama nagymértékben függ a szigetelőanyag teljesítményétől. A szigetelőanyagok teljesítményének alapvető követelményei közé tartozik az elektromos teljesítmény, a hőállóság és a mechanikai tulajdonságok. Ez a cikk Ms. a szigetelőanyagok elektromos teljesítményének rövid bemutatására hivatkozik. A szigetelőanyagok elektromos tulajdonságai közé tartozik az áttörési szilárdság, a szigetelési ellenállás, a permittivitás és a dielektromos veszteség. Ossza el az áttörési feszültséget a szigetelőanyag áttörési ponton lévő vastagságával, kilovolt/mm-ben kifejezve. A szigetelőanyagok bontása nagyjából három formára osztható: elektromos meghibásodás, hőbontás és kisülési bontás. A motor szigetelőanyagra vonatkozó elektromos teljesítménykövetelményei a legfontosabbak az elektromos térerősség és a szigetelési ellenállás szempontjából.

A motor típusától függően az egyéb elektromos teljesítményre vonatkozó követelmények nem teljesen azonosak. Például a nagyfeszültségű motorok szigeteléséhez a szigetelőanyag kis dielektromos vesztesége és jó koronaellenállás szükséges; valamint figyelembe kell venni a vasmag és a vezető közötti elektromos téreloszlást. Az elektromos tér intenzitása nő. A veszteség érintője is nő. Amikor a feszültség egy bizonyos értékre emelkedik, a közegben vagy az elektróda szélén lévő buborékok részben felszabadulnak, és a veszteség érintő hirtelen jelentősen megnő. Ezt a feszültségértéket kezdeti szabad feszültségnek nevezzük. A mérnöki tudományban a kezdeti szabad feszültségmérés gyakran a szigetelőszerkezeten belüli légrés ellenőrzésére szolgál a szigetelés minőségének ellenőrzése érdekében. Ezenkívül egyes szigetelőanyagoknak figyelembe kell venniük az elektromos tulajdonságokat is, például a koronaellenállást, az ívellenállást és a szivárgási nyomokkal szembeni ellenállást.

A szigetelőanyag dielektromos vesztesége. A szigetelőanyag az elektromos szivárgás és az elektromos tér hatására bekövetkező polarizáció miatt energiaveszteséget termel. Általában a veszteségteljesítményt vagy a veszteségtangenst használják a dielektromos veszteség méretének kifejezésére. Az egyenfeszültség hatására a pillanatnyi töltőáram, az abszorpciós áram és a szivárgási áram áthalad. AC feszültség alkalmazásakor a pillanatnyi töltőáram meddőáram (kapacitív áram); a szivárgó áram fázisban van a feszültséggel, és aktív áram; az abszorpciós áramnak van meddőáram-komponense és aktív áramkomponense is. A szigetelőanyagok dielektromos veszteségét befolyásoló fő tényezők. Mivel különböző frekvenciákon különböző dielektromos veszteségek vannak, ezért a veszteség érintő értékének mérésénél egy bizonyos frekvenciát kell kiválasztani. Általában a motorban használt anyagokat általában a teljesítményfrekvencián mérik a dielektromos veszteség tangensét.

Feszültség hatására a szigetelőanyag mindig kis szivárgási árammal rendelkezik. Ennek az áramnak egy része átfolyik az anyag belsejében; egy része átfolyik az anyag felületén. Ezért a szigetelés ellenállása térfogati ellenállásra és felületi ellenállásra osztható. A térfogati ellenállás az anyag belső elektromos vezetőképességét jellemzi, mértékegysége ohm·méter; a felületi ellenállás az anyag felületének elektromos vezetőképességét jellemzi, mértékegysége ohm. A szigetelőanyag térfogat-ellenállása általában 107-1019 m·m tartományba esik. A szigetelőanyagok ellenállása általában a következő tényezőkkel függ össze. A szigetelőanyagban lévő szennyeződések többsége vezetőképes ionokat termel, amelyek elősegíthetik a poláris molekulák disszociációját, aminek következtében az ellenállás gyorsan csökken. A hőmérséklet emelkedésével az ellenállás exponenciálisan csökken.