Az indukciós keményedés gyakori hibái és ellenintézkedései az indukciós fűtőberendezések felületén

1. Anyagi tényezők

Az általunk gyakran használt azonosítási módszer a szikraazonosító módszer. Ez a legegyszerűbb módszer. Ellenőrizze a munkadarab szikráit a csiszolókorongon. Nagyjából tudni lehet, hogy változott-e a munkadarab széntartalma. Minél magasabb a széntartalom, annál több a szikra.

2. A kioltó fűtési hőmérséklet nem elegendő, vagy az előhűtési idő hosszú

Az oltási fűtési hőmérséklet nem elegendő, vagy az előhűtési idő túl hosszú, ami túl alacsony hőmérsékletet eredményez az oltás során. Vegyük például a közepes széntartalmú acélt. Az előbbi kioltott szerkezete nagy mennyiségben tartalmaz fel nem oldott ferritet, az utóbbi szerkezete troostit vagy szorbit.

3. Elégtelen hűtés

① Különösen pásztázó kioltáskor, mivel a permetezési terület túl rövid, a munkadarab kioltása után, a permetezési területen való áthaladás után a mag hője a felületet öntemperálóvá teszi (a lépcsős tengely nagy lépcsője a legvalószínűbb akkor jön létre, amikor a felső pozíció van), és a felület öntemperált. A temperálási hőmérséklet túl magas, ami gyakran a felület színéből és hőmérsékletéből is érzékelhető.

② Az egyszeri fűtési módszernél a hűtési idő túl rövid, az önhőmérséklet túl magas, vagy a permetezőlyuk keresztmetszeti területe csökken a permetezőlyuk léptékével, ami az önkifejezést okozza. – a temperálási hőmérséklet túl magas (fogaskerék-oltásérzékelő permetezőnyílással, a leginkább hajlamos a másodlagos betegségekre).

③ Az oltófolyadék hőmérséklete túl magas, az áramlási sebesség csökken, a koncentráció megváltozik, és az oltófolyadék olajfoltokkal keveredik.

④A permetezőfurat részben el van tömődve, amit az elégtelen helyi keménység jellemez, és a lágy blokk területe gyakran megfelel a permetezőfurat blokkolt helyzetének.